Te hogy vagy ezzel?

Voltál már úgy, hogy úgy érzed minden felesküszik ellened? Nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogy szeretnéd, nem teljesülnek az álmaid?Körbenézel magad körül és azt látod, ami a rémálmaidban volt? Elvesztetted a talajt a lábad alól és nem látod tisztán a céljaid? Úgy gondolod a körülmények miatt vagy ebben a helyzetben?

Elkezdesz másokat hibáztatni és talán még féltékeny is vagy egy-két emberre körülötted! Úgy érzed, mások kiváltságosak, nekik könnyű... Kezded elveszíteni az önbizalmad, még azt is megkérdőjelezed, hogy volt-e valaha olyanod. Elkönyveled, hogy vesztes vagy és nem akarod ezt az utat járni tovább!

SZAR  AZ EGÉSZ ÉLETED!

És amikor egy attitűd roham kerít hatalmába, az összes felgyűlt szennyet rázúdítod arra, aki már így is szenved attól, amit az elmúlt napokban - vagy ne adj Isten hetekben - művelsz a környezeteddel, miközben magadat sajnálod. Elmondod neki - bár csak mondanád és nem ordítanád -, hogy nem mehet így tovább, nem akarod ezt így folytatni és ő csak ennyit mond rá:

„Jó, akkor ne folytasd, ez a te életed, te irányítod, és te is tudsz rajta változtatni”.

 És te megdöbbensz, mert nem sajnálnak, nem vigasztalnak, és nem fogják helyetted megoldani a problémáid!

Apropó problémák… Miről is beszélünk… Hol kezdődnek?

Reggel mikor munkába indulsz, látsz egy hajléktalant, aki a két kezében vitte az életét, két reklámszatyorban, a hidegben, koszosan és valószínűleg éhesen, de kezdte újra a napot és éli azt napról-napra, ehhez milyen kitartás kell…

Látsz egy anyukát, aki a halálos beteg gyermeke mellett tölti minden napját, mert nem akar elszalasztani már egy pillanatot sem, ehhez mekkora erő kell…

Látok egy feleséget, aki több tíz év házasság után, most temeti el a férjét, milyen nehéz lehet túlélni ezt…

A legjobb barátod az életéért küzd és számít rád…

 És ezeket látva elcsendesül a benned dúló vihar, és amikor leveszed magadról a szemed észreveszed, hogy amiket hiányolsz az életedben, minden ott van körülötted! Egy meleg otthonba érsz haza minden este, egy szerető kis mancs fogja át a nyakad és azt mondja „anya te vagy a legszebb”, álmaid pasija, életed nagy szerelme a férjed, aki ott van melletted, jóban-rosszban, van egészséged, erőd, vannak barátaid, szerető családod, minden, amiről mások csak álmodnak.

Könny szökik a szemedbe, és végiggondolod az elmúlt időket, talán még egy-két fotó is előkerül – hiszen minden telefon tele van vele – élmények sora elevenedik fel benned és visszagondolsz azokra a pillanatokra, amikor fontosnak, boldognak és kiegyensúlyozottnak érezted magad, azokra az emberekre, akikkel elég egy pillantás és egy rugóra jár az agyatok…

 Hol vannak ezek az idők? Mikor kerített hatalmába az önsajnálat? Mikor kezdted feladni?

Már nem is tudod és talán már nem is érdemes ezen gondolkodni, mert időközben rájöttél, hogy nem adhatod fel! Mert annyian vannak a környezetedben, akik számítanak rád, akiknek példát kell mutatni, akik szeretnek és tisztelnek és elfogadnak. Rájössz, hogy ha jobban belegondolsz, megannyi barátod van és milyen szerencsés vagy és már eszedbe sem jut sajnálni magad…

És ahogy leveszed magadról a szemed, látod, hogy az életed nem is olyan rossz, ahogy te azt képzeled és hálás vagy mindazért, ami megadatott.

 És újra elkezdesz álmodni és tervezni és nem is érted, hogy, hogy juthatott eszedbe az, hogy feladod a céljaid!

 Megrázod magad, újratervezel, hittel és bizalommal indulsz el az előtted lévő úton, hiszel abban, hogy jó az irány, hiszel a családodban, a párodban, de legfőképpen MAGADBAN!